Szponzorált tartalom

lisztérzékenység

Az emésztőrendszeri panaszok sokak életét megnehezítik, különösen akkor, ha a tünetek visszatérőek, kiszámíthatatlanok és első ránézésre nem köthetők egyértelmű okhoz. Az ilyesfajta problémák nem csupán a mindennapi közérzetet befolyásolják, hanem hosszú távon az életminőséget is jelentősen ronthatják. Vannak olyan betegségek, amelyek sokáig rejtve maradnak, mert tüneteik nem mindig egyformán jelentkeznek mindenkinél, vagy éppen más betegségek jeleit utánozzák. Ezért is különösen fontos, hogy a tartós panaszokat komolyan vegyük, és szakember segítségét kérjük a kivizsgálásban.

A lisztérzékenység egy olyan autoimmun eredetű betegség, amelyet a szervezet gluténre adott rendellenes immunválasza okoz. A glutén a búza, árpa és rozs bizonyos fehérjéinek összessége, amely egészséges embereknél nem idéz elő kóros folyamatokat, azonban lisztérzékenység esetén a szervezet úgy reagál erre az anyagra, mintha az káros lenne. Ennek következtében a vékonybél nyálkahártyájában gyulladás alakul ki, a bélbolyhok fokozatosan károsodnak vagy eltűnnek, így a tápanyagok felszívódása jelentősen csökken. Ez a folyamat számos tünetet idézhet elő, köztük hasmenést, puffadást, hasi fájdalmat, fogyást, de nem ritkák az emésztőrendszeren kívüli tünetek sem, például bőrproblémák, vérszegénység, csontritkulás vagy akár idegrendszeri panaszok. A lisztérzékenység tehát nem csupán egy „egyszerű érzékenység”, hanem egy összetett és súlyos következményekkel járó autoimmun kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül komoly szövődményeket okozhat.

A betegség diagnózisa több lépcsőben történik, hiszen a tünetek sokszínűsége miatt könnyen összetéveszthető más állapotokkal. A laboratóriumi vizsgálatok során általában a gluténhez kötődő antitestek szintjét ellenőrzik, majd pozitív eredmény esetén vékonybél-biopsziára is sor kerülhet. Azonban van egy olyan módszer is, amely különösen hasznos lehet olyan esetekben, amikor a klasszikus vizsgálatok nem adnak egyértelmű választ, vagy amikor valaki már gluténmentes étrendet követ, és emiatt a laboratóriumi értékek torzulhatnak. Ez a módszer a genetikai szűrés.

A genetikai szűrés során a lisztérzékenység kialakulásáért felelős HLA-DQ2 és HLA-DQ8 gének jelenlétét vizsgálják. A tudomány jelenlegi állása szerint ezek a gének szinte minden lisztérzékeny embernél megtalálhatók. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a genetikai hajlam megléte önmagában nem jelenti azt, hogy valakinél biztosan ki is alakul a betegség, viszont a gének hiánya szinte teljes bizonyossággal kizárja annak lehetőségét. Ez a tulajdonság teszi a genetikai szűrést kiemelkedően hasznossá azokban az esetekben, amikor kizáró jelleggel szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy valaki nem érintett. Különösen fontos lehet ez akkor, ha a családban előfordult már ez a betegség, vagy ha a tünetek enyhék, nem típusosak, és egyértelmű laboreredmények nem állnak rendelkezésre.

A genetikai szűrés emellett nem igényli a glutén jelenlétét az étrendben, így azok is elvégeztethetik, akik már hosszabb ideje gluténmentes diétán vannak, és nem szeretnék kitenni magukat a visszaterhelés kellemetlen vagy veszélyes következményeinek. Ezen kívül hasznos lehet kisgyermekek esetében is, akiknél az invazívabb vizsgálatok elkerülése érdekében ez a típusú szűrés lehet az első lépés.

A lisztérzékenység tehát egy olyan betegség, amelynek felismerése és kezelése nagyban hozzájárulhat az életminőség javításához. A korai diagnózis érdekében a tünetek ismerete mellett érdemes megfontolni a genetikai szűrés lehetőségét is, különösen akkor, ha más vizsgálatok nem hoztak egyértelmű eredményt. Az időben felismert és megfelelően kezelt lisztérzékenység mellett teljes élet élhető – ennek kulcsa a tudatosság, a pontos diagnózis és az egyénre szabott diétás kezelés.